És a bizonyos harmadik 2 (előző bejegyzést nem volt időm befejezni)

Szóval egyre több szoros emberi kapcsolat alakult ki...Volt egy kollégám, Tamás, akivel korábban nem volt semmi extra kapcsolatom.. Sőt, nem is tartottam túl sokra... Ráadásul olyan egyszerű vidéki fiúka képét mutatta.. 2017 márciusában viszont egyre többet dumáltunk, közös lett a főnökünk, és elkezdtük egymással megosztani a céges problémáinkat... Aztán ő is nyitottabb és őszintébb lett velem, és én is... Június 1-jén volt egy csapatépítője a csapatával, ahova meghívtak, de úgy tűnt nem tudok menni, mert nekem még a reptéren volt egy külföldi kollégával egy meetingem este 6-ig, és csak addigra tudtam menni, mire ők kvázi a közös főzésen túl voltak... De olyan kedvesen ösztönzött, hogy azért menjek, hogy úgy döntöttem, miért ne mennék... ?! Amikor odaértem 8 - fél 9-re, kijött elém.. Nagyon kedvesen várt, hogy már nagyon vártak stb... Valahogy jó érzés töltött el... Kicsit berúgtunk, aztán éjjel elkezdtünk üzengetni, aztán másnap már sok kedves pillantás.... Valami megmozdult bennem...Nekem másnap hazafele volt egy 3 órás utam, és egészen sokat beszéltünk még telefonon.. Következő héten eljött hozzám Győrbe... Csókolóztunk....Ott már tudtam, hogy itt nincs vége... Következő héten Budapesten már együtt aludtunk....... Rengeteget dumáltunk, napról napra egyre közelebb kerültünk egymáshoz... Rájöttünk, hogy többet akarunk együtt lenni... Furcsa módon alig volt lelkiismeret furdalásom... Pedig sose csaltam meg előtte a férjemet, és nem is gondoltam, hogy valaha megteszem..Sőt ha ilyet hallottam, sokszor megvetően is nyilatkoztam.....
Talán azzal nyugtattam magam, hogy én már a férjemnek előtte 1 évvel mondtam, hogy el kéne válni, de aztán elkezdődött a struccpolitika, és nem beszéltünk a problémáinkról, a boldogtalanságunkról, pedig bennem bennem volt végig.....Talán nem tudatosan, mert tudatosan nem, de szerintem tudat alatt én kerestem valakit, akit szerethetek, aki szeret...