A gyerekek megszületése után egyre többet gondoltam a szerelem érzésére, és mindig csak az exem jutott eszembe, soha nem a férjem... Egyre többet szenvedtem, egyre többször tettem fel a kérdést, hogy vajon jó úton járok?! De aztán el is hessegettem, mert ott voltak a gyerekek, és tisztességes családi életet kell élni... Próbáltam nem gondolkozni ezeken, igyekeztem mással lefoglalni magam... Dolgoztam mint az őrültek, de mindig hiányzott valami... És ezt a hiányérzést mindig ráfogtam arra, hogy nem igazán jó helyen lakunk, nem elég nagy a lakás, nem olyan, mint amilyet megálmodtam, és mindig újabb és újabb lakásprojektbe kezdtünk az én unszolásomra... 9. kerületen belül is költöztünk, majd kijjebb mentünk 18.kerületbe, mert a gyereknek ott jobb lesz, mint a városban.. Majd kitaláltuk, hogy az összes nagyszülő Győrben van, ezért a második gyerek születése után jobb lenne nagyszülők közelében lakni, illetve a férjem úgy gondolta, hogy elég volt neki az alkalmazotti lét, és saját vállalkozásba kezd, amit szintén könnyebben kivitelezhető lenne Győrben, ezért 3 évvel ezelőtt fogtuk magunkat, és 15 év budapesti lét után Győrbe költöztünk... Vártunk valami csodát Győrtől, de nem hozta a csodát... Nekem elkezdtek előtörni újra a régi álmok, nehézlégzésem lett, mindeközben a férjem vállalkozása se indult úgy, ahogy tervezte... Többet dolgozott mint alkalmazottként, függővő vált édesapjától, és keresni se keresett pénzt igazából, csak a lakása kiadásából..... Miután Pesten előtte nagyon jól kerestünk, ezért volt pénzünk élni, illetve a férjem szülei is segítettek, de nekem ez nem volt jó érzés, nem volt elfogadható... Ezért úgy döntöttem, hogy visszamegyek a régi munkahelyemre Budapestre dolgozni... Innentől kezdve a kapcsolatunk még mélyebb repülésbe kezdett.. Nekem jött a két kisgyerek mellett a fárasztó munka, közben a férjemet egyre kevésbe becsültem, közben nem is tettünk a kapcsolatunkért semmit.... Megbeszéltük csak, hogy mikor ki hova megy melyik gyerekért, és kb ennyi.... Egy napon már nagyon rosszul éreztem magam 2 éve, amikor leültünk, és kértem tőle, hogy menjünk el külföldre élni (nekem fantasztikus volt a Franciaországban eltöltött időm, Németországban nem volt hosszú, Spanyolország szintén nem annyira, de imádtam a külföldi létet) vagy menjünk vissza Budapestre, kezdjen el újra alkalmazott lenni.. Sokkal jobb lesz, ha a régi városunkba csak látogatni jövünk, ez már nem a mi világunk...Ő erről hallani se akart, és ez volt az első pont a házasságunkban, amikor nem tudtam érvényesíteni az akaratomat... Kértem akkor váljunk el, mert nem vagyok boldog, és szerintem ő sem, és előbb utóbb fel fog tűnni a harmadik az életünkben.. Igazából akkor én még abszolút nem gondoltam ezt komolyan, csak éreztem, hogy nem vagyok jól, ezáltal ő se.. Lefagyott a mosoly az arcomról mióta Győrben laktunk, nem voltam már vele kedves, és azt gondoltam, hogy neki is szüksége van kedvességre, amit én már nem tudok neki megadni, és úgy éreztem nem is akarok, hiszen ő se tud nekem... Adtunk magunknak fél év ultimátumot, de nem változott semmi az ultimátum után, csak az, hogy struccpolitikát kezdtünk folytatni.. Nem beszéltünk a problémákról többet, csak éltünk... Hogy ne legyen idő gondolkozni, folyamatosan programokat szerveztünk. Mentünk jobbra balra, vagy folyamatos bandázásokat szerveztünk nálunk.. Volt, hogy anyukám megkérdezte, hogy ez normális e, és hogy a temperamentumomat ismerve szerinte én szervezek állandóan progikat, és a sok program helyett kicsit a férjemmel kellene inkább foglalkozni... Igazából akkor még ez nem volt tudatos.. De valóban így volt....Féltem attól, hogy csak magunk legyünk, mert akkor mindig eluralkodott rajtam a boldogtalanság, ha meg vendégek voltak, akkor nevettem, dumáltam, jól éreztem magam......Pedig ez nem én vagyok valójában.. Aki ismert a nagy szerelmem mellett az tudta, hogy én állandóan rajta csimpaszkodtam, vele akartam lenni, az ölében ültem, alig bírtam messzebbre engedni magamtól mint egy méter..Most nem voltam ilyen abszolút, de igazából soha nem voltam a férjemmel ilyen.... Lassan, de ezek az érzések egyre világosabbak lettek.....