Párkapcsolataim a múltban

15 éves koromtól kezdődően párkapcsolat függőnek mondhatom magam. Első párkapcsolatom úgy alakult, hogy volt egy srác, aki fülig szerelmes volt belém, nekem meg a szüleim mindig azt mondták, ha bulizni akartam menni, hogy majd ha 18 éves leszek, hogy majd ha lesz fiú, aki hazakísér, akkor mehetek... Nahát gyorsan ki is használtam a fülig szerelmes fiút, és elkezdtünk járni.... Jártunk is 2 évet, de aztán jött egy fiú, aki jobban tetszett, és lecseréltem... Vele is egy évig jártunk, de igazából ő csak külsőre vonzott, amit az enyém lett, már nem kellett igazán... Eltelt kb egy év, amikor egy buliban egy billiárd asztal mellett állt egy igazán jóképű srác, és csak annyit mondtam a barátnőimnek, hogy na nekem egy ilyen olaszos macsó kell... Aznap este csókoloztunk már a szórakozóhelyen, másnap reggel jött az sms tőle, hogy talizzunk délután... Mielőtt találkoztunk, gyorsan kidobtam a fiút, akivel addig jártam, és este elkezdődött életem legnagyobb szenvedélyesen szerelmes párkapcsolata..Talán ez pecsételte meg az életemet. Óriási szerelem volt az elsőtől az utolsó napig... Csak ő gyereket és házasságot akart, én meg akkor voltam 23 éves, én meg világot akartam látni...A szüleim féltettek tőle, mindig azt nevelték belém, hogy sose függjek egy férfitől, sose költözzek az ő lakásába, és ezek a gondolatok azt hiszem véremmé váltak, és én is így gondoltam.... így a házasság helyett egy éves franciaországi egyetemet, majd német egyetemet választottam, hogy jól megtanuljak franciául, németül... Sok spanyol barátom lett Franciaországban, így utána spanyolul akartam megtanulni, így Spanyolországba költöztem 25 éves koromba nyelvet tanulni, dolgozni....Pasiztam sokat, de a szerelmet nem találtam.... Aztán elindultam az ijesztő 30 felé, egyre többen mondták, hogy ezzel az élettel sose lesz férjem, nem lesz gyerekem, ketyeg a biológiai órám, így férj keresésbe kezdtem.. Összefutottam egy gyerekkori menő fiúval az általános iskolámból, aki időközben elvégezte a műegyetemet, okos volt, nagyon jó ember, és még be is jött az életvitele... Vitorlázott, hegyet mászott, snowboardozott, wakeboardozott, motorozott... és nem is volt rossz családból való :-) . Ez nekem nagyon imponált, hiszen én abban az időben tanultam meg búvárkodni, járkáltam Vörös-tengerre búvárkodni, haverokkal Horvátországba, imádtam mindent, amit nem lehet csinálni mindennap... :-) .. Egymásra találtunk ezekben, voltak közös vágyaink... Elkezdtünk együtt lejárni a fűzfői kikötőbe vitorlázni, hogy én is megtanuljak...A kikötőben töltöttük minden szabadidőnket, télen elmentünk síelni... Szuper életet éltünk...Aztán megkérte a kezem, és hozzámentem... Anyukám kérdezte, hogy biztos e, hogy ezt akarom, mert nem látták rajtam az a rajongást, amit az exemmel láttak rajtam 5 évig... Igazából igaza volt, magamban el is ismertem.. Olyan volt nekem ő, mint a testvérem.. Viszont tudtam, hogy ő az ideális apajelölt.... Borzasztó ezt így kimondani, hiszen ésszel mentem férjhez.......Ez évekig nem is volt baj, hiszen a gyerekekig rengetetg közös programunk volt, bejártuk Európát, vitorláztunk, síeltünk, csavarogtunk..... Aztán jöttek a gyerekek, amikor már ezt az életet nem tudtuk úgy élni, ahogy előtte, és elkezdett előjönni az, hogy hiányzott a szerelem...Tudom, hogy a szerelem múlandó, de az szerintem egy szeretetté formálódik.. De ha nincs az elején, akkor nincs mi szeretetté formálódjon.......